Karaktertörténet

Balog Vjekoslav-nak hívnak, 1995.04.26-án születtem Szerbiában, Szabadkán.


A magyar nyelvre anyanyelvemként tekintek, mivel dédszüleim a világháború előtt csupán egy kis magyar faluban éldegéltek, de amire felpillantottak, már Szerbiához csatolták. A helyzetük az egész családom számára egyértelmű volt és tiszteletben is tartották, anyám kivételével. Ő egy olyan nő volt az életemben, akinek mindössze annyit köszönhetek, hogy a világra hozott.

Édesanyám gyermekvállalásnál azt mondta édesapámnak, hogy az ő gyermeke  szerb nevű lesz! Apám viszont tovább szerette volna őrizni a család hagyományát. Úgy születtem, hogy apám nem is volt ott, csak utána tudta meg. Beletörődött, ugyanis csak így láthatott. Tudta, ha elváll anyámtól, a felügyeleti jogot anyám kapta volna. A nevem tehát édesanyám apjáról, Vjekoslavról kaptam.

7 évesen az általános iskola választásnál apám, József, beírattatott egy magyar iskolába, ahol alig tanultam szerbül. József húzása jó ürügy lett a veszekedéshez majd a váláshoz egyaránt. 8 évesen a bíróságon eldönthettem kihez költözzek, szóval apámmal ketten éltünk tovább. 15 éves koromban úgy döntöttem rendőrnek fogok tovább tanulni, amit azért tettem, mert láttam az ott élő, megfélemlített emberek helyzetét a helyi gangstarokkal, és hogy csak a rendőrök segíthetnek rajtuk. Ha én már nem is fogok tudni segíteni ezeken az embereken, máshol lehet pont rám lesz szükség.

Jelentkezésemet a SREMSKA KAMENICA Rendőrségi Alapképzési központba adtam be amit el is fogadtak, de itt is akadtak nehézségek. Első sorban a nyelv megtanulása volt szükséges egy alapfokon. Utasítások, jogszabályok. A második probléma a táv és ezzel együtt a szállás volt. Igényelhettem volna kollégiumot de nagyon drága volt, vagy maradt anyám. Akitől menekültem de most mégis segítséget kérek. Beográdban, anyám egyik szobájában éltem 15 éves koromtól 20. születésnapomig. ahonnan már nem volt messze az iskola. Természetesen hétvégente haza jártam apámhoz, aki csak így ment bele ebbe a dologba.

A középiskolában nem szereztem túl sok barátot, a magam tört szerbjével. Egy másik osztálytársam hasonló képen járt. Denisszel gyorsan össze barátkoztunk, és már nem is kellett más. Megvoltunk mi a magunk társaságával.

Együtt mentünk tovább az akadémiára is ami 14 hónapig tartott. Felhoztam, menjünk Magyarországra rendőrnek, hiszen ott sokkal megélhetőbb jövő is várhatna ránk. Kimentünk Magyarba, a barátom, én, és apám. Összepakoltam egy bőröndöt és apámat majd hárman nekivágtunk. Algyőre költöztünk és Szegeden kaptunk állást. Nem unatkoztunk mivel amint megjöttünk beállított Magyarországra is a migrációs vállság.

Munka

Vjekoslav a VRFKnál teljesít szolgálatot 2026. július 21. óta