- Név: Giovanni Di Marco
- Születési Dátum: 2003.03.24
- Születési Hely: Olaszország - Ostia
- Foglalkozás: CaseWolt Cégtulajdonos, Épitész, Lakberendező, Üzletember
Giovanni Di Marco Élete
Giovanni Di Marco vagyok, egy nagyobb tengerparti városban, Ostia-ban születtem, itt nevelkedtünk ikertestvéremmel, Celestino Di Marcoval. Édesanyánk a közeli étteremben volt Manager, a La Merti-ben, innen hozta nekünk mindig haza a finomabbnál finomabb ételeket. Édesapánk egy kicsit furfangosabb ember volt, a vidék legjobb áramszerelője volt, és ismert minden kiskaput, amivel előrébb tudunk lépni az életben. Rendszeresen elcsalta az adót, hogy testvéremmel semmiben ne szenvedjünk hiányt, a városi műveket is megbumerálta, hogy ingyen juthassunk áramhoz. Napról napra egyre több dologra tanított meg minket, de Celestino volt az okosabb, így ő jobban megértette az elektromos eszközök működését. Én inkább a stiklikben és csalásokban voltam jártasabb. Celestinoval többszőr elcsaltuk az iskolai felmérőket és eredményzárókat, hogy jobb eredményekhez jussak, és majd együtt tudjunk menni tovább tanulni. Iskoláskorunk vége felé viszont életünk mélypontra került. Édesapánkat lefülelték, amikor a közművek áramellátását babrálta, és őrizetbe vették. A nyomozás során rátaláltak az adócsalásaira is, így sokkal komolyabb ítéletet hozott meg a bíró. Édesanyánk egyre jobban kezdett elridegülni apánk távolléte miatt, de meglátogatni nem tudta, mert a szíve megszakadt volna. Mi viszont testvéremmel minden nap meglátogattuk őt a börtönben. Mindig emlékeztetett minket azokra, amiket tanított, és hogy ezeket hogy tudnánk a legjobban kamatoztatni az életben. Hónapokkal később viszont nem apa várt minket az üvegfalnál, hanem a börtön parancsnoka, alattomos vigyorral a bajusza alatt. Közölte velünk, hogy édesapánk az éjszaka alatt öngyilkos lett. Testvéremmel mind a ketten tudtuk, hogy ezt valaki így rendezte, mert apánk mindig is erős akaratú ember volt. Meg fogadtuk, hogy átadott tudásával naggyá válunk, és büszkeséget hozunk a nevére, és egyszer megtaláljuk azt, aki ezért felel.
Édesanyánkat teljesen elhagyta az élet ezekután, magát okolta mindenért, mert egyszer sem látogatta meg, de nem akartuk terhelni elmeletünkel, mert nem akartuk, hogy rettegjen is.
Testvéremmel jelentkeztünk a Liceo Torquato Tasso középiskolába, ami Róma egyik legjobb iskolája. Hála Celestino eszének, sikerült mindkettőnknek bekerülni a Gazdasági szakra. Különösebben nem volt egy izgalmas hely, viszont megismerkedtünk Raffaelo Romanoval, aki egy igazi bajkeverő volt, és mindenben benne volt a keze, Celestino viszont más barátságába kóstolt bele. Egyszer az igazgató székét bumeráltuk meg elég sajátosan, egy légzsákot szereltünk a szék belsejébe, ami érintkezésre aktiválódott. Az igazgató majdnem kirepült az ablakon. A nevetéstől még a könnyem is kicsordult aznap. Raffaelonak pedig félnivalója nem volt, mert sose vették elő komolyabban az apja miatt, viszont az apja mindig keményen bánt vele. Nagyon sok időt töltöttünk a családjuknál, és összebarátkoztunk a testvéreivel is. Mindannyian komoly és karakán férfiúk voltak, akik mindig tettre készek. Egyszer, amikor a közeli parkban voltunk, összeszólalkoztam az egyik nagyobb Santon fiúval, és fellökött engem. Ekkor Raffaelo testvére, Rossi, egyből megragadta az ingénél fogva, és felemelte a fa törzse mentén, a szemébe nézett hevesen, és azt mondta: “ha még egyszer kezet mersz emelni bármelyik testvéremre, többé nem lesz mit lengetned”. Ekkor nagyon meghatódtam, úgy éreztem, tényleg a családjuk része vagyok.
Év után a gazdasági karon már eléggé kezdtük unni magunkat, és gondoltuk, adunk egy kis szabadságot diáktársainknak, ezért megbumeráltuk az iskola teljes elektronikai hálózatát, ami miatt rövidzárlat alakult ki, és mindenkit hazaengedtek. Na, az tényleg egy izgalmas nap volt, és mindenki szemében igazi megmentők voltunk. El is mentünk egy közeli fagyizóba megünnepelni.
Pár hét elteltével unalmas ZH-k sora várt volna ránk, ezért megígértük bajtársainknak, hogy felszabadítjuk őket, de nem számoltunk azzal, hogy egy spicli van köreinkben. Így, amint a panelt leszereltük, az igazgató már nyakon is csípet minket. Elég viccesnek és tanulságosnak találtuk a helyzetet, a tanári kar viszont nem találta annak, és azonnali hatállyal kicsaptak minket. Az igazgató tekintélyesen rám nézett, és megkérdezte: “tanúlságos lecke volt ez számodra, fiam?” Én erre azt válaszoltam, hogy “természetesen, legközelebb, ha ilyen stiklibe lesz részem, kétszer is meggondolom, kiben bízok meg”, meg mielőtt haza indultunk volna, unokanővérünk hívott minket, hogy édesanyánk elhunyt. A lelke már nem bírta a sok fájdalmat, és a teste is feladta. Borzasztó volt a temetés. Mind a két szülőnket elvesztettük, és úgy, hogy még semmit nem raktunk le az asztalra. Raffaelo és testvérei elkísértek minket a temetésre, és biztosítottak minket, hogy náluk mindig lesz helyünk. Én meg is ragadtam az alkalmat, ikertestvérem pedig más vizekre „hajózott”. Az apjuk egy nagyon tekintélyes ember volt, és erősen nevelte a fiait, ezért is lettek mind ilyen becsületesek. Ahogy az évek teltek, apám helyett az apám lett. Sok tudást átadott nekem, amivel az életben fontos emberré válhatok még egy napon. Rossi egy viharos éjszakán sokat merengett és elhatározta, hogy testvéreivel és hű barátaival Gömör városába indulnak, ahol a család új hálózatait építik ki, és büszkeséget hoznak apja nevére. Celestino ekkor pont nálunk volt, és közösen megragadtuk az alkalmat, hogy egy új életet alkossunk magunknak.
Ahogy Teltek az idők a testvérek elkezdték kidolgozni a saját cégüket, viszont amit minden kezdett egyenesbe jönni egy ismeretlen árny belezavart a testvérek üzleteibe, és a testvérek kezdték kényelmetlennek érezni és egyre nagyobb tehernek érezték az új élettel járó feladatokat, ezért közösen Giovanni és Federico háta mögött elhatározták, hogy visszautaznak Olaszországba. Ezek után Giovanni és Federico teljesen magukra maradtak, sokkal nagyobb felelősség esett rájuk és próbáltak minél többet beleadni, hogy megtudják teremteni azt az életet amire vágytak, de Federico csak a vágyainak élt és a befektetési pénzeket a Kaszinóba verte el, Giovanni egyre kevésbé bizott meg benne, folyamatosan veszekedtek, hátráltatták egymást és ez mindaddig fajult, ameddig egy napon Giovanni ki nem vitte Federico-t a helyi bányához, ahol alaposan elbeszélgetett vele, viszont federico végig viccnek vette az egészet, ezért egy röpke fenyegetés után Giovanni fegyvert rántott Federicora, aki megpróbálta azt kitekerni a kezéből, de sajnos a fegyver elsült és federico súlyosan megsérült, kórházba szállitása után hetekkel később felépült és teljesen megszakitotta a kapcsolatot Giovannival.
Giovanni sokáig tévképzetekkel élt ezért gyógyszeres kezelésekre járt, mindenhol freddy-t látta és halotta, próbált minél több időt a cégébe rakni és mindent a munkába fektetni, ennek meg is lett a gyümölcse, hiszen a CaseWolt városilag elismert cég lett az épitészetben, Giovanni pedig a város egyik legkeresettebb lakberendezője lett, kezdtek gyarapodni a munkásai és a megbizásai is, végre minden kezdett egyenesbe jönni, ekkor viszont eljött a nap amikor minden a feje tetejére állt, felkereste őt Leonardo Rinaldi, aki egykori szerelmének és nem hivatalos feleségének a gyermeke volt, Leonardo elmondta, hogy édesanyja Lucia Rinaldi évekkel ezelőtt meghalt, Giovanniban ekkor nagyon nagy üresedés jelent meg, mert mindent amit kiépitett a városban azt Lucianak akarta megalkotni és gyermekének, hogy végre félelem nélkül élhessenek együtt, Giovanni ekkor nevére vette Leonardot és fiaként kezdte el nevelni.
Giovanni élete ekkor kezdett mégjobban kibontakozni és elkezdte a nagyvonalú terveit úgy kidolgozni, hogy betudja biztositani magát és Leonardot teljesen, ennek a történetnek még közel sincs vége.....