Rihter Strauss


Név: Richter Strauss
Kor: 22 év
Származás: Stuttgart
Jelenlegi lakhely: Gömör
Foglalkozás: Rendőr

Richter Strauss mindig is olyan ember volt, aki inkább a tettekben hitt, mint a szavakban.

Már fiatal korában is fontos volt számára, hogy értse a dolgokat, és ha valamibe belekezdett, azt lehetőleg saját erejéből oldja meg. Az autók és a szerelés iránti érdeklődése hamar kialakult benne. Szerette megérteni, hogyan működnek a dolgok, és különösen azt, amikor egy hibás gépezetet türelemmel és kitartással újra működőképessé lehetett tenni.

Ez a gondolkodás később az emberekhez és a munkájához való hozzáállására is hatással lett.

Richter sosem volt az a típus, aki könnyen beilleszkedett volna egy olyan közegbe, ahol a hangosabb vagy erősebb embernek automatikusan igaza van. Nem szereti, ha valaki csak a rangjára vagy a pozíciójára hivatkozva vár el tiszteletet. Szerinte a tiszteletet nem megkövetelni kell, hanem kiérdemelni.

Az iskolai évei alatt sem az elméleti dolgok kötötték le igazán. Sokkal inkább az érdekelte, amit a gyakorlatban is fel tudott használni. Megtanulta, hogy az életben nem mindig kapja meg az ember azt, amit szeretne, és hogy a legtöbb dolgot kemény munkával kell megszerezni.

A rendőri pálya

Richter idővel úgy döntött, hogy rendőr lesz.

Nem a hatalom, a fegyver vagy az egyenruha miatt választotta ezt a pályát. Éppen ellenkezőleg.

Az motiválta, hogy legyen egy olyan hely, ahol az emberek számíthatnak a rendőrségre, és ahol a szabályok nem attól függnek, hogy ki áll az emberrel szemben.

Richter számára a rendőrség elsősorban szolgálat.


Nem gondolja magát különlegesebbnek egy civilnél csak azért, mert egyenruhát visel. Úgy gondolja, hogy egy rendőrnek ugyanúgy felelősséget kell vállalnia a saját hibáiért, mint bárki másnak.

A munkája során megtapasztalta, hogy egy kapitányságot nem csak a vezetője vagy a parancsnoki állomány határoz meg. Ugyanilyen fontosak azok az emberek is, akik nap mint nap végrehajtják a szolgálatot.

Ezért Richter számára különösen fontos a csapatmunka, a kommunikáció és az egymás iránti bizalom.

Gömör

Richter Gömörbe azért került, mert úgy érezte, itt lehetősége van arra, hogy ne csak egy legyen a sok rendőr közül, hanem valóban hozzátegyen valamit a közösséghez.

Nem egy tökéletes kapitányságot akar.

Egy normálisan működő kapitányságot akar.

Olyat, ahol:

a rendőrök nem egymás ellen dolgoznak;
a rang nem jelent automatikus felsőbbrendűséget;
a szabályok mindenkire ugyanúgy vonatkoznak;
a hibákat el lehet ismerni;
a jó teljesítményt elismerik;
a civilekkel normálisan kommunikálnak;
az állomány tagjai számíthatnak egymásra;
a problémákat nem a szőnyeg alá söprik;
és a vezetők nem csak parancsokat osztanak, hanem példát is mutatnak.

Richter különösen nehezen viseli a kétszínűséget.

Nem szeretné, ha valaki az egyik embernek mást mondana, mint a másiknak, vagy a háta mögött teljesen másképp viselkedne. Ugyanígy ki nem állhatja a mártírkodást.

Szerinte egy vezetőnek nem az a dolga, hogy minden problémánál saját magát áldozatként állítsa be. Ha valami rosszul működik, azt meg kell beszélni és meg kell oldani.

Richter inkább azt mondaná:

„Ha hibáztunk, mondjuk ki. Ha valami rosszul működik, javítsuk meg. Ha valaki segítségre szorul, segítsünk neki. De ne egymást hibáztassuk.”

Richter vezetési elképzelése

Ha egyszer olyan pozícióba kerül, ahol lehetősége lesz változtatni a kapitányság működésén, nem egy olyan rendszert akar létrehozni, ahol mindenki fél a feletteseitől.

Egy olyan állományt szeretne, ahol az emberek tudják, hogy van következménye a hibáknak, de azt is tudják, hogy a vezetőség nem akarja őket mindenáron elásni.

Richter szerint egy jó vezető nem attól jó, hogy minden helyzetben neki van igaza.

Hanem attól, hogy képes meghallgatni másokat, döntést hozni, és ha szükséges, azt is kimondani:

„Ebben én hibáztam.”

Nem akar klikkeket, belső rivalizálást vagy egymás mögött zajló beszélgetéseket. Nem akar olyan kapitányságot, ahol valaki azért jut előre, mert jóban van a megfelelő emberrel.

Azt szeretné, hogy az előrelépés alapja a munka, a hozzáállás, a megbízhatóság és a teljesítmény legyen.

Személyisége

Richter alapvetően nyugodt és megfontolt ember. Nem keresi a konfliktust, de ha valami számára fontos, akkor képes kiállni mellette.

Makacs tud lenni, főleg akkor, ha igazságtalanságot lát.

Nehezen kér segítséget, mert szeret mindent saját maga megoldani, de közben pontosan tudja, hogy egy kapitányságot egy ember nem tud működtetni.

A hozzá közel álló emberekért sokat hajlandó tenni, és a bizalmat nagyon komolyan veszi. Ha valaki egyszer eljátssza a bizalmát, azt nehéz újra visszaszereznie.

Nem érdekli különösebben, hogy mindenki szeresse.

Azt szeretné, hogy megbízható emberként tekintsenek rá.

Richter célja

Richter hosszú távú célja nem az, hogy minél magasabb rendfokozatot szerezzen.

Hanem az, hogy egyszer ránézhessen a gömöri kapitányságra, és azt mondhassa:

„Ez egy olyan hely, ahol rendőrként én is szívesen dolgoznék.”

Egy olyan kapitányságot akar, ahol nincs kétszínűség, nincs felesleges mártírkodás, nincs egymás háta mögötti áskálódás.

Csak egy összetartó állomány, világos szabályok, normális kommunikáció és olyan emberek, akik tudják, hogy ugyanazért vannak ott:

hogy rendet tartsanak, segítsenek az embereknek, és egymásra is számíthassanak.

Richter nem tökéletes kapitányságot akar.

Csak egy őszintét.

Család



Richter egy átlagos, dolgos családban nőtt fel. Szülei mindig arra nevelték, hogy az ember ne másoktól várja a megoldást, hanem dolgozzon meg azért, amit el szeretne érni. Édesapjától a kitartást és a műszaki dolgok iránti érdeklődést, édesanyjától pedig az emberek iránti tiszteletet és türelmet tanulta.

A családja nem volt gazdag, de mindig összetartottak, és Richter számára ez a mai napig fontos. Bár felnőttként már a saját útját járja, rendszeresen tartja velük a kapcsolatot, és ha szükségük van rá, számíthatnak rá.

A családjától hozta azt az alapelvet is, amit a rendőri munkájában követ:

„Nem az számít, ki mennyit beszél, hanem hogy ki áll ott melletted, amikor tényleg szükség van rá.”konai…

Munka

Mivel foglalkozikRichter rendőri pályafutása során mindig fontosnak tartotta a fejlődést és az állomány összetartását. Két hozzá közel álló kollégájával közösen részt vett a KKP létrehozásában, amelynek felépítésébe és működtetésébe jelentős energiát fektetett.

A VROKK oktatási és kiképzési részén, valamint a tisztikarban is aktív szerepet vállalt. A tisztikar munkájába különösen sok energiát és időt fektetett, mivel fontosnak tartotta egy jól működő, összetartó és felkészült állomány kialakítását.

Jelenleg is aktív szolgálatot teljesít a VRFK kötelékében. Hosszú távú célja, hogy erősítse a rendőrség és a civilek közötti kapcsolatot, és egy olyan kapitányság kialakításán dolgozzon, ahol a rendőrök és a civilek között kölcsönös bizalom és tisztelet alakulhat ki.